Mert keveset szül. Ismert, hogy nem a halálozások száma, vagy a kivándorlás okozza a magyarországi magyarság lélekszámának csökkenését, hanem a csökkenő születésszám.

Ha ez ember egy kicsit elgondolkodik ezen, akkor számos kézenfekvő okát találja a folyamatnak. De ha egy kicsit még többet gondolkodik rajta, akkor kezdi maga sem érteni.

Néhány elmélet, amit magam hallottam hétköznapi beszélgetések során:

1. A nők munkát vállalnak, karriert építenek

Persze, így nehéz szülni és gyereket nevelni. No de álljon meg a menet. Nálunk van 3 éves GYES. Nem sok pénz, de van a kismamának jogállása, betegbiztosítása, nyugdíjra is jogosít, anélkül, hogy pénzt kellene érte fizetni, vagy fizetőmunkát kellene vállalni, sőt valami keveset még kap is a kismama (tudom, pelenkára sem elég). Ha a nő jól keresett, akkor a GYED pedig azért nem olyan kevés (bár csak 2 éves), a pelenka azért ebből már kitellik, meg talán más is. Franciaországban nincs ilyen jóléti rendszer, mégis szaporodnak, és nem csak a bevándorlók miatt.

Ja és nálunk az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatási ráta, vagyis a nők máshol méginkáb dolgoznak.

Tehát ez az elmélet nekem sántít.

2. Nem támogatják eléggé a gyerekvállalást.

Ezt azok mondják, akik úgy gondolják, hogy ez is az állam feladata. Intézze el, hogy legyen több gyerek. Adjon több pénzt a gyereknevelésre.

Az előzőekben leírt érvek alapján tulajdonképpen más országokhoz képest az állam igenis ad. Persze ki ne örülne, ha nem a saját zsebből kellene kéthavonta 10 ezer forintos cipőt venni a gyereknek, vagy milyen jó lenne, ha a gyerekorvos által felírt gyógyszerek 5 ezer forintos térítési díját mondjuk az állam vállalná. Meg is lehetne ezt ideologizálni, egy választási kampányban simán elmenne.

Csakhogy szerintem a felelős nő és férfi nem úgy vállal gyereket, hogy az állam, vagy pl. a nagyszülők részben átvállalják a gyereknevelést. Persze, ha van akkora mázlim, hogy tudnak segíteni, azt örömmel elfogadom, de a segítséget ki nem követelhetem. Ez az ÉN gyerekem.

3. Nem "ismerik el" a gyereknevelést

Ez hasonló mondás, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy aki ezt mondja, arra gondol, hogy pár gyerekkel otthon lenni olyan, mintha munkahelye lenne az embernek, ezt el kell ismerni munkahelyként. Az ilyen anya kapjon "fizetést".

Mindannyian tudjuk, milyen kemény otthon lenni a gyerekekkel, mosni, míg alszanak, vasalás közben főzni nekik, letörölni a kakit a csempéről, és megmagyarázni az este hazajövő pénzkereső férjnek, hogy miért nincs meleg vacsora, és miért menjen el most ő vásárolni.

De mi lesz ezzel az anyával, amikor 50 éves lesz, és mind a 3-4-5 gyereke elköltözik vagy már nem igénylik a folyamatos gondoskodást?

És mi van azokkal, akik mindezt kifejezetten a pénzért csinálnák? Mondják, ma is van ilyen.

4. Nincs pénz

Hát igen, drága a gyerekcipő. De azért mégiscsak durva, hogy egy ember léte és pénz ugyanazon mérleg különböző oldalaira kerüljön. Ezek nem összemérhetők.

A gyerek lemondással jár. Kinek kisebbel, kinek nagyobbal. Időt, lelkierőt, éjszakákat és persze pénzt áldozunk fel. És a szoptató nők a melleik szépségét is. Az áldozat kisebb része a pénz. Nem jut majd színházra és egy jó éttermi vacsorára? Ne izgulj, úgyse lesz rá se időd, se energiád!

5. Nincs hol lakni

Amikor mi születtünk, a szüleink zöme nagyszülőknél vagy albérletben lakott. Miért kell ahhoz tulajdoni lap, hogy gyereket szüljünk? Elég egy békés kis szoba, ahol szoptatunk és játszunk.

Itt nem anyagiakról van szó.

A gyerek az ember létezésének természetes része. Van pénzkereseted, van hobbid, van anyagcseréd, vannak barátaidat és gyerekeid. Ezek, és még jópár dolog kellenek ahhoz hogy teljes életet élj. Ha nincs gyereked, nincs teljes életed. Ennyi.

Sokak gondolkodással van a baj. A nőével és a környezetével.

A NŐ (esetleg a férfi) sokszor túlzottan komolyan veszi a gyerekvállalást. Azt gondolja, hogy ha gyerek lesz, mindennek vége, minden nagyon máshogy lesz. Ezért addig igyekszik elérni amit lehet. Jólétet, presztízst, szórakozást. És akkor 30-35 évesen bátorkodik szülni egyet.

Sokszor a NŐ azt gondolja, hogy a predesztinációja az, hogy ANYA legyen. Semmi más. Eszelősen csak a gyerekkel foglalkozik, ez a típus az, aki napokat áldoz arra, hogy megfelelő ajándékot találjon az ovis évzáróra az óvónéniknek. Mindeközben a férje születésnapjáról esetleg elfeledkezik.

Pedig csupán be kellene illeszteni a gyereket az életünk szokásos folyásába, úgy, hogy az életünk szokásos folyása persze valamelyest meg fog változni, onnantól minden kicsit más lesz, de nem egy olyan cezúra ez az életünkben, ami után már "soha nem lesz semmi ugyanaz, mint azelőtt". 

A KÖRNYEZET pedig sokszor nem érti, minek kell valakinek több gyerek. Már-már botrány tárgya, hogy ha valakinek - esetleg szegény létére - 4-5-6 gyereke van. Hát hülye ez? Minek ennek annyi kölyök?

És a KÖRNYEZET nem szereti a gyerekeket. Ha az okmányirodába mégy a gyerek lakcímkártyájáért, a várakozás során hol tudod megszoptatni és tisztába tenni a gyerekedet? A boltban hogy néznek rád, ha sír a gyereked? Milyen szépen kell kérned, hogy a buszon álljanak el a babakocsinak fenntartott helyről - már ha van ilyen?

A KÖRNYEZET nem szokott hozzá a gyerekekhez.

Nosza, szüljünk sokat, majd megszokják!