Télen történt, éjjel. Esett az eső, ami ráfagyott az útra. De beindult a szülés, nem volt mese.
Kocsival bementünk a kórházba. A nagyobb gyereket 50 km-rel arrébb kellett vinni rokonokhoz, hogy vigyázzanak rá, éjjel 11-kor, mert hát az apuka is szeretett volna ottlenni szülésen. Jeges, csúszós úton, oda-vissza, miközben anyuka vajúdik.
Apuka kórházba beér. A "fogadott" orvos sehol. Egyébként a magánorvosi rendelőjébe jártunk, egy-egy alkalom súlyos tízezrek.
Kiderült, hogy az orvos nem mert lejönni a hegyről, mert csúszós az út. Milyen hegyről? Hát persze, nem Angyalföldön lakik, hanem a budai hegyekben. Buszra nyilván nem ül fel, a taxi meg biztos drága neki. Úgyhogy maradt az ügyeletes orvos, aki csendben végignézte, hogy az egyébként nagyon tisztességesen munkájukat végző bábák levezessék a szülést.
Tanulság? Mindenki maga vonja le.
Pozitívum? A szülésznők. Meg hogy persze megtakarítottuk az orvos baksisát.
